Barátságból szerelem-6.-rész

Ugyan pénteken az lett megbeszélve, hogy Bryan kijön a parkba, de az anyukája szerint még nem volt olyan jól hozzá. Vasárnap délutánra már jobban lett,de akkor meg már mi nem értünk rá.
A hétvégén nem történt különösebb dolog, semmi újdonság. Sophie-val beszéltünk telefonon, aki nagy örömmel közölte, hogy Mike, mikor kettesbe sétáltak, tényleg meghívta őt a bálba.
Most pedig már hétfő. És jó hír: Bryan ma már jön suliba. <3
Épp a fürdőben készülődtem, mikor csöngetést hallottam. Nem tudom, hogy anya, hogy ért oda olyan gyorsan, de úgy hallottam, mintha egyből nyítódott volna az ajtó.
-Ó, szia Bryan! Teljesen meggyógyultál? Hallom beteg voltál.
Nagyon meglepődtem, nem értettem, hogy mit kereshet itt kora reggel.
- Jó reggelt! Köszönöm, már remekül vagyok.-mondta.-Ali még ithon van? Reméltem együtt tudunk menni a suliba.
-Igen még itthon van. Gyere csak be! Biztos mindjárt kész.
Ám ezt az utolsó mondatot nem kellett volna anyának hozzátennie. Még egyáltalán nem voltam kész. Nagyon kellett sietnem. Ám csodával határos módon, 5 perccel később már indultam a bejárati ajtó felé.
-Jó reggelt Bryan!-köszöntem.
-Szi...-kezdte-...hű...de szép vagy.-mosolygott.
-Hát...köszi-nyögtem ki.
Egy farmerrövidnaci és az egyik kedvenc felsőm volt rajtam,de én erre még nem tudtam volna azt mondani, h "hű, de szép". De azért örültem, hogy megdicsért. Nagyon is. És ezt valószínű, hogy ő is észre vette, mivel akaratlanul is fülig elpirultam.
Persze ő továbbra is mosolygott.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Persze-mondtam, s közben felkaptam a földről a sulitáskám.
Elköszöntük anyutól és már indultunk is kifelé. Nem volt az a "kínos csend". A kapuból kiérve Bryan rögtön megszólalt.
-Figyi...-kezdte zavartan-
-Hmm?-fordultam felé érdeklődve.
-Arra gondoltam, hogy ...szval...nem lenne kedved velem jönni a bálba?