Barátságból szerelem-8.rész

A fiúk, Mike és Bryan elénk jöttek és együtt mentünk a bálba. Elegánsan kiöltöztek és a fehér ing, szerintem különösen kiemelte Bryan csillogó szemét.  :O   <3
6-ra be is értünk és mondanám, hogy már javában zajlott a bál, de még csak páran voltak. Még nem volt akkora a hangulat.
De nem kellett sokat várni, a többiek is egy 10-15 percen belül megérkeztek. Zack, vidám arccal, az elsők között érkezett, oldalán egy 9.b-s lánnyal, Stella Morgan-nel. Látszólag a lány is nagyon örült, hogy Zack hívta meg. De nem is csodálom, mert a 9.-es lányok fele vele akart menni..
Nem olyan bál volt, ahol csak lassúzni lehetett, egy csomó party zenét is beraktak. Bár  különösen jó volt Bryan-nel táncolni és szerintem gyakorolt is. =)
Látszólag Mike és Sophie is nagyon jól érezték magukat. Zack főleg Stella-val táncolt, de Mike, Sophie, Bryan és én sokat beszélgettünk.  Mikor Sophie és Mike "leváltak tőlünk" és visszamentek táncolni, már én is mentem volna utánuk, de Bryan megfogta a kezemet és finoman visszahúzott.
-Várj, Ali! Valamit szeretnék mondani-kezdte komolyan.Tudnod kell, hogy ....ugyan nyálasan fog hangzani, de nem érdekel....már a nyár eleje óta csak rád tudok gondolni és azért szerveztem egy csomó közös találkozót, hogy láthassalak. Amint elbúcsúztunk, rögtön hiányozni kezdtél.És ......és......totálisan belédzúgtam...gondoltam jobb ha tudod. Lehet, hogy te nem érzel így,de...
-De?...-mondtam, s már kicsit sem zavart, hogy fülig elvörösödtem.
-De én..-kezdte,de nem szóban válaszolt. Mélyen a szemembe nézett, majd a számra....egyik pillanatról a másikra...lassan magához húzott és megcsókolt. Ahogy a könyvekben szokták irni, azok a bizonyos "haspillangók" most bennem is vidáman repkedtek.

Barátságból szerelem-7.rész

A szavakon nagyon elképedtem. Egy pár másodpercig tuti lesokkoltam. Miii? Pont engem hív el a bálba? Lehetetlen....rólam beszélt volna mikor áradozott, hogy "jaj, túl szép hozzám"? Na ne röhögtessen..
-Nem Jenifer-t viszed???-kérdeztem talán akaratlanul is szemrehányóan.
-Miii? Azt a hisztigépet? Már csak az kéne..te is tudod h nem bírom..épp csak elviselem..
Ezek után persze én hülye, gondolkodás nélkül mondtam a magamét. Ahelyett, hogy örültem volna, hogy meghívott..
-Pedig tegnap úgy láttam, nagyon élvezted ahogy ápolgatott...
-Szóval ezért rohantál el?-s közben mosolyra húzta a száját.
-Persze, hogy nem...rosszul lettem-dadogtam össze vissza,de senki se vette volna be.
- Eljött hozzánk, anyám pedig nem tudta, hogy nem bírom, csak azt, hogy az osztálytársam. Így simán beengedte. Feljött és megkérdezte, hogy van-e már párom a bálra és rögtön rámmászott. Persze miután közöltem, hogy nincs, de más tetszik és őt szeretném meghívni, bedurcázott.Ő persze "próbálta titkolni a sértődöttségét" és mivel ti épp jöttetek, "volt oka" elmenni.
-Tetszem neked?-kérdeztem csodálkozva-mire megfogta a kezem, s persze ezzel megint elérve, hogy elpiruljak.
-Igen-mondta, s közben csillogó zöld szemével a szemembe nézett és mosolygott.-Nos, akkor? Eljönnél velem a bálba?
-Igen.
Mindketten elmosolyodtunk, majd elindultunk. Az út többi része csendben telt el. Kb. a sulihoz vezető út felénél járhattunk, mikor a kezemen érintést éreztem....Bryan kézen fogva akart sétálni. Persze én ennek örültem és gyorsan hozzákulcsoltam a kezem az övéhez. Mintha egy picit elpirult volna...olyan édes volt..
Ennél jobb nem is lehetett volna a nap.
Reggel meghív Bryan a bálba, kézenfogva sétáltunk, a röpidogám 5-ös lett és délután Sophie-val elmentünk vásárolni és a megvettünk egy gyönyörű ruhát a bálra. Pánt nélküli, lila ruhát választottam, aminek a szoknyája deréktől olyasmi, mint a balett szoknya. Fodros és kb. a térdem közepéig ér. Nagyon szép. Mellé pedig anyu odaadta az egyik lila magassarkúját, amiben megállapításom szerint, fölvéve sem lehettem magasabb Bryannál.
Sophie, is olyan ruhát választott mint én, csak ő babarózsaszínbe, ami szerintem remekül illett a fekete, hullámos hajához.
A mivel a bál napján nem volt tanitás, Sophie nálunk aludt, így másnap együtt készülődhettünk.

Barátságból szerelem-6.-rész

Ugyan pénteken az lett megbeszélve, hogy Bryan kijön a parkba, de az anyukája szerint még nem volt olyan jól hozzá. Vasárnap délutánra már jobban lett,de akkor meg már mi nem értünk rá.
A hétvégén nem történt különösebb dolog, semmi újdonság. Sophie-val beszéltünk telefonon, aki nagy örömmel közölte, hogy Mike, mikor kettesbe sétáltak, tényleg meghívta őt a bálba.
Most pedig már hétfő. És jó hír: Bryan ma már jön suliba. <3
Épp a fürdőben készülődtem, mikor csöngetést hallottam. Nem tudom, hogy anya, hogy ért oda olyan gyorsan, de úgy hallottam, mintha egyből nyítódott volna az ajtó.
-Ó, szia Bryan! Teljesen meggyógyultál? Hallom beteg voltál.
Nagyon meglepődtem, nem értettem, hogy mit kereshet itt kora reggel.
- Jó reggelt! Köszönöm, már remekül vagyok.-mondta.-Ali még ithon van? Reméltem együtt tudunk menni a suliba.
-Igen még itthon van. Gyere csak be! Biztos mindjárt kész.
Ám ezt az utolsó mondatot nem kellett volna anyának hozzátennie. Még egyáltalán nem voltam kész. Nagyon kellett sietnem. Ám csodával határos módon, 5 perccel később már indultam a bejárati ajtó felé.
-Jó reggelt Bryan!-köszöntem.
-Szi...-kezdte-...hű...de szép vagy.-mosolygott.
-Hát...köszi-nyögtem ki.
Egy farmerrövidnaci és az egyik kedvenc felsőm volt rajtam,de én erre még nem tudtam volna azt mondani, h "hű, de szép". De azért örültem, hogy megdicsért. Nagyon is. És ezt valószínű, hogy ő is észre vette, mivel akaratlanul is fülig elpirultam.
Persze ő továbbra is mosolygott.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Persze-mondtam, s közben felkaptam a földről a sulitáskám.
Elköszöntük anyutól és már indultunk is kifelé. Nem volt az a "kínos csend". A kapuból kiérve Bryan rögtön megszólalt.
-Figyi...-kezdte zavartan-
-Hmm?-fordultam felé érdeklődve.
-Arra gondoltam, hogy ...szval...nem lenne kedved velem jönni a bálba?

Barátságból szerelem-5.rész

-Sziasztok!,-köszöntük vissza.
-Izé..-kezdte Zack zavarban és közben fülig vörösödött.-Arra gondoltam Ali, hogy te ugye jártál táncra....és gondoltam megtanithatnál egy pár lépést a bálra.
-Persze, de..ez ugye nem?-kezdtem makogva.
-Persze, nem...egy lány tetszik a b-ből. De ezt ne úgy értsd..
-Értem.-mondtam, s közben alig birtam visszartani a nevetésem, mert hát valljuk be, Zack mindig tök magabiztos volt, így elég vicces volt ugy látni, hogy alig birja kinyögni a szavakat.- Meg...nekem is más tetszik.
Bryan a mondatom végére elég kétségbeesetten nézett Zack-re, aki egy biztató pillantást küldött felé...
Mind1, nem nagyon értettem a helyzetet.
Leültünk a szobába és váltottunk pár szót, majd Sophie felállt.
-Jujj, elfelejtettem, ma kell elmennem a hugomért az oviba. Ne haragudj Bryan, de indulnom kell.
-Én is megyek veled..elkisérlek-mondta Mike, majd kacsintott egyett felénk. Úgy kellett tennem mintha nem érteném miröl van szó,de pontosan tudtam, és Sophie is.
Miután leindultak a lépcsőn tovább beszélgettünk egy kicsit, majd Zack megszólalt.
-Nem megyünk Ali? Még gyakorolnunk is  kéne...
-De, mehetünk.
- Várjatok!-szólt Bryan. Nem gyakorolnátok itt? Akkor én is tanulhatnék pár lépést...
Én kérdőn Zack-re néztem, aki válaszképp csak megrántotta a vállát, íg maradtunk egy fél órát és gyakoroltunk. Bryan is felállt és próbált velünk lépkedni, de azért nem ugrált, meg nem csinált semmi megeröltetőt. Mind a kettejükkel külön is kellett gyakorolnom, mivel a bálon áltslában lassúzni szoktak. De Bryannel egész más volt táncolni. És kicsit hobban is ment neki, mint Zack-nek.
A gyakorlás után elfáradtunk, ugyhogy leültünk egy kicsit.
-Milyen nap van?Ha beteg vagyok, sose tudom..-mondta mosolyogva Bryan.
-Péntek-válaszoltuk egyszerre.
-Király! Anyu azt mondta, hogy ha már jól vagyok, kimehetek veletek a parkba. Úgysem árt egy kis friss levegő.

Barátságból szerelem-4.rész

-Ali..-kezdte Sophie.- Én értem, hogy kiakadtál azon amit láttál, de a többiek nem tudják miért rohantál el, és szerintem Bryan is szivesen látna...Vissza kéne menned.
-Persze....-szóltam vissza csípősen, s közben könny szökött a szemembe.-....hogy lássam ahogy Jenifer babusgatja a srácot akibe belezúgtsm? Kösz nem.
- Mikor kifutottál, Jen felfigyelt a zajra és látta, hogy ott állunk az ajtóban. Elköszönt Bryantől és elindult lefele.
Ahogy a mondtot kimondta, ajtónyikorgást hallatszott és Jen lépett ki rajta. Köszönésre és pillantásra sem méltatva minket, hátát kihúzva, orrát fenntartva kivonult a kertből.
Nagyon dühös voltam, de erőt vettem magamon és elindultam vissza a házba. Végül Sophie is elindult.
Mikor beléptünk az ajtón, Laura még mindig kérdő tekintettel meredt ránk.
-Valami baj van lányok?-kérdezte aggódó tekintettel.
-Nem semmi, csak Ali kicsit megszédült és friss levegő kellett neki.
-De már jol vagyok.-mondtam, s közben Sophie helyeslő pillantásokat vetett Laurára, s így nem kellett több kérdésre felelnünk.
Felmentünk a lépcsőn, vissza a szoba ajtajához, de még mielőtt az ajtó felé vettük volna az irányt, meghallottuk a srácok beszélgetését.
-Sztetek, hogy hívjam el? Barátok vagyunk, de.....nagyon tetszik, de... túl szép hozzám. Félek, nem jönne el velem-aggodalmaskodott Bryan.
Nagy sajnálatomra szinte biztos voltam, hogy Jeniferről beszél, csak azt nem értem miért mondta azt h biztos nem menne el vele a bálba. Hiszen most is tökre rámászott...
-Szerintem biztos elmenne veled. És sztem tetszel neki. Nem látod, hogy nézett rád?-szólt Mike.-Én is félek, hogy nem jön el, de azért még is meg fogom kérdezni. Tudjátok, hogy már egy jó ideje  tetszik Sophie, és tényleg félek, hogy nem jön el,de veszem a bétorságot és megkérdezem. Ugyhogy ha én, akkor te is meg tudod kérdezni tőle.
Zack, Bryan és én már 8.vége óta tudtuk, hogy Sophie-nak tetszik Mike. Ez most is megmutatkozott, hiszen arcára olyan széles figyor ült ki, hogy olyat csak nagyritkán látok tőle.
-Nekem is tetszik valaki, de majd megkérem Alison-t, hogy gyakoroljon velem táncolni és akkor majd lenyűgözhetem. Úgy tudom még nem hívta meg senki.
Sophie-val kérdő pillantást vetettünk egymásra. Félreérthetően beszélt Zack, így nem tudtam, hogy velem csak gyakorolni akar, vagy engem akar elhívni...
Kissé aggódni kezdtem, mert ha meghívna, nem akarnám az egyik legjobb barátomat megbántani azzal, hogy nem megyek el vele, de.....Bryan...
Míg ezen gondolkoztam, Mike kilépett az ajtón, gondolom, hogy megnézze itt vagyunk-e már. Ám ahogy meglátott minket, kissé meglepődve nézett ránk. Szinte ledermedt.
-Mikor jöttetek vissza?
-Most jöttünk fel a lépcsőn, 2 másodperce.-mondta Sophie.
-Én nem hallottam, jó halkan jöttetek...-motyogta zavartam Mike, majd visszament a szobába.
Mi pedig kuncogva követni kezdtük.
-Jé, sziasztok!- szólt meglepődöttem Bryan és Zack.

Barátságból szerelem-3.rész

Annyira jó lenne...-gondoltam magamba.-...ha Bryan és én...de mit is képzelek? Csak barátok vagyunk..-ezen vekengtem reggel a suliba menet. Már épp fordultam a suli utcája felé, mikor kiáltásokat hallottam. Sophie jött mögöttem futva.
-Jaj, szia! -köszöntem, mikor mellém ért.
-Szia! Tegnap Bryan folyamatosan téged nézett...-mondta lihegve.
-Én nem ugy lattam. Felénk nézett mert beszéltünk. De nem konkrétan engem.-mondtam csalódottan.
-Lehet, hogy te azt hitted, de én úgy láttam csak téged nézett.-mosolygott.
-Jó is lenne.-mondtam, s ezzel lezártam a beszélgetést.
A suliba nem történt különösebb dolog. Jenifer, egy elkényeztetett osztálytársunk szokás szerint burkoltam mesélte, hogy milyen gazdag és, hogy hova utazott, a talpnyalói pedig szokás szerint ámulattal hallgatták. A fiuk, mint mindig, szinte minden szünetben lementek focizni az udvarra. Uncsi. XP
Délután a megbeszéltek szerint elmentünk Bryanhez. Ám mikor már a szobája ajtajához értünk, lesokkoló dolgot láttam. Tudtam, hogy Jenifernek tetszik Bryan, de...ez...
A "kis hercegnő" épp az ágy mellett térdelt és Bryan arcá simogatta.
Amint ezt megláttam, rögtön, gondolkodás nélkül lerohantam a lépcsőn és kifutottam a házból. A nagy rohanás közben éreztem Bryan anyukájának kérdő pillantását a hátamon, de nem törődtem vele.
Sophie rögtön utánam rohant és egy "rögtön jövünk"-el válaszolt, látva Laura kérdő tekintetét. Becsukta maga mögött az ajtót.
- Ali, várj már meg!-kiáltott utánam,de én akkor már nem futottam, csak a kertben álltam, nem tudtam, hogy mit csináljak...

Barátságból szerelem-2.rész

Aznap este ott aludt nálunk Sophie. Főleg a jövő heti gólyabálról beszélgettünk.(a gólyatáborunk helyett szervezték) Megnéztünk egy filmet, hogy kikapcsoljunk egy kicsit,de nekem nem ment. Most is csak Bryan járt az eszemben. Nem tudtam nem rá gondolni.
A suliba másnap az utolsó óra tesi volt. A tesitanár persze iskolakört futtatott velünk. Mivel teljesen leizzadtunk, ezért megbeszéltük, hogy később talizunk a parkban. Így hát hazamentem, lezuhanyoztam és csak utána mentem ki. A többiek is sorba jöttek, de Bryan nem érkezett meg.
-Zack, nem tudod, hogy Bryan miért nem jött?
-Nem t'om.
-Beteg lett-szólt Mike, aki pont most érkezett meg.-Most hívott. Már a suliba se volt jol, de tudjatok, h szeret eroskodni. Nem mondja soha h mi baja, mintha nem is lenne....
-Ooo...-sajnálkoztunk.
- Ma még van egy kis tanulnivalóm, de holnap meglátogathatnánk.-szólt Sophie.
Én kétségbeesetten fejjel ültem ott,de Sophie egy biztató pillantást küldött felém. Persze nem arról volt szó, hogy nem akarnám meglátogatni, de tegnap is akaratlanul nem tudtam a szemébe nézni, kerültem a tekintetét. Holnap is valoszinuleg ez lesz...
-Jó!Menjünk!-szólt örömmel Zack.
A beszélgetést kb. egy fél óráig tudtuk folytatni, de aztán mindenkinek haza kellett menni tanulni.
Másnap röpit iratott a töritanár, de sztem nem ment rosszul.
Délután, ahogy megbeszéltük, Bryanék háza előtt találkoztunk. Pár csengetés után, Bryan édesanyja, Laura nyitott ajtót. Mosolyogva köszöntött, majd beinvitált minket. Mielőtt felmentünk volna, még szólt pár szót.
- Az orvos azt mondta, hogy a betegség  nem fertőző, így szeretnélek titeket megkérni, hogy maradjatok nála egy kicsit. Szegény olyan magányos, hiszen egyedül fekszik egész nap. Persze néha felmegyek hozzá,de...na mind1, nem fecsegek, értitek.-mondta zavartan.
Válaszként mi csak mosolyogva bólogattunk, majd felmentünk a lépcsőn Bryan szobájába. Miután odaadtuk neki a csokit, amit még reggel vettünk, leültünk. Zack a babzsákfotelbe ült, Sophie és Mike egy "széken osztoztak", én pedig állva maradtam. De nem bántam.
-Hogy vagy?-kérdezte Zack.
-Egyre jobban. Nem azért fekszek mert muszáj, sétálgatni is tudok, meg minden. A héten nem tudok menni suliba, de....viszonylag jol vagyok.-szólt mosolyogva.- Ali, nem akarsz leülni?-s a mondatot kimondva, felült és arrébbhúzódott, helyetszorítva nekem.
Válaszul rámosolyogtam és leültem. Ő is visszamosolygott, de szerintem csak barátian. :(
Egy keveset beszéltünk, elmondtuk a leckét, majd hazamentünk. De előtte megigértük, hogy holnap is meglátogatjuk.

Barátságból szerelem-1.rész

Zack, Mike, Bryan, Sophie és én (Alison) már általános suli első osztálya óta a legjobb barátok vagyunk. Mind az 5-en egy gimibe mentünk, így könnyebben tudtuk tartani a kapcsolatot. Délutánonként, ha nem volt sok házink elmentünk a parkba, elmentünk sétálni, vagy csak úgy leültünk beszélgetni.
Ma délután is kiültünk a parkba. Ott beszélgettünk, fagyiztunk. És az a legjobb, hogy mindig tudunk miről beszélgetni. :)
Miután bucsuzkodni kezdtunk, Sophie megkért h maradjak egy kicsit.
Így hát, a fiuk elmentek, de mi még ott maradtunk. Nem is kellett sokáig várnom, mire nekikezdett.
-Alison, látom h vmi bánt és nem osztod meg velünk. Pedig mindent megbeszélünk egymással. Nekem nyugodtan elmondhatod. Egyébként egy srácról van szó?-kérdezte izgatottan.
-Hát...
-Na, rajta. Elmondhatod.
-Hát...a nyáron végig gondoltam, és.... Bryanra már nem tudok barátként tekinteni.
-Huh..ez tök izgi. Figyi! Segitek neked. Ne aggódj! Elérjük, h beléd szeressen.... mosolygott Sophie.