Barátságból szerelem-2.rész

Aznap este ott aludt nálunk Sophie. Főleg a jövő heti gólyabálról beszélgettünk.(a gólyatáborunk helyett szervezték) Megnéztünk egy filmet, hogy kikapcsoljunk egy kicsit,de nekem nem ment. Most is csak Bryan járt az eszemben. Nem tudtam nem rá gondolni.
A suliba másnap az utolsó óra tesi volt. A tesitanár persze iskolakört futtatott velünk. Mivel teljesen leizzadtunk, ezért megbeszéltük, hogy később talizunk a parkban. Így hát hazamentem, lezuhanyoztam és csak utána mentem ki. A többiek is sorba jöttek, de Bryan nem érkezett meg.
-Zack, nem tudod, hogy Bryan miért nem jött?
-Nem t'om.
-Beteg lett-szólt Mike, aki pont most érkezett meg.-Most hívott. Már a suliba se volt jol, de tudjatok, h szeret eroskodni. Nem mondja soha h mi baja, mintha nem is lenne....
-Ooo...-sajnálkoztunk.
- Ma még van egy kis tanulnivalóm, de holnap meglátogathatnánk.-szólt Sophie.
Én kétségbeesetten fejjel ültem ott,de Sophie egy biztató pillantást küldött felém. Persze nem arról volt szó, hogy nem akarnám meglátogatni, de tegnap is akaratlanul nem tudtam a szemébe nézni, kerültem a tekintetét. Holnap is valoszinuleg ez lesz...
-Jó!Menjünk!-szólt örömmel Zack.
A beszélgetést kb. egy fél óráig tudtuk folytatni, de aztán mindenkinek haza kellett menni tanulni.
Másnap röpit iratott a töritanár, de sztem nem ment rosszul.
Délután, ahogy megbeszéltük, Bryanék háza előtt találkoztunk. Pár csengetés után, Bryan édesanyja, Laura nyitott ajtót. Mosolyogva köszöntött, majd beinvitált minket. Mielőtt felmentünk volna, még szólt pár szót.
- Az orvos azt mondta, hogy a betegség  nem fertőző, így szeretnélek titeket megkérni, hogy maradjatok nála egy kicsit. Szegény olyan magányos, hiszen egyedül fekszik egész nap. Persze néha felmegyek hozzá,de...na mind1, nem fecsegek, értitek.-mondta zavartan.
Válaszként mi csak mosolyogva bólogattunk, majd felmentünk a lépcsőn Bryan szobájába. Miután odaadtuk neki a csokit, amit még reggel vettünk, leültünk. Zack a babzsákfotelbe ült, Sophie és Mike egy "széken osztoztak", én pedig állva maradtam. De nem bántam.
-Hogy vagy?-kérdezte Zack.
-Egyre jobban. Nem azért fekszek mert muszáj, sétálgatni is tudok, meg minden. A héten nem tudok menni suliba, de....viszonylag jol vagyok.-szólt mosolyogva.- Ali, nem akarsz leülni?-s a mondatot kimondva, felült és arrébbhúzódott, helyetszorítva nekem.
Válaszul rámosolyogtam és leültem. Ő is visszamosolygott, de szerintem csak barátian. :(
Egy keveset beszéltünk, elmondtuk a leckét, majd hazamentünk. De előtte megigértük, hogy holnap is meglátogatjuk.