Barátságból szerelem-5.rész

-Sziasztok!,-köszöntük vissza.
-Izé..-kezdte Zack zavarban és közben fülig vörösödött.-Arra gondoltam Ali, hogy te ugye jártál táncra....és gondoltam megtanithatnál egy pár lépést a bálra.
-Persze, de..ez ugye nem?-kezdtem makogva.
-Persze, nem...egy lány tetszik a b-ből. De ezt ne úgy értsd..
-Értem.-mondtam, s közben alig birtam visszartani a nevetésem, mert hát valljuk be, Zack mindig tök magabiztos volt, így elég vicces volt ugy látni, hogy alig birja kinyögni a szavakat.- Meg...nekem is más tetszik.
Bryan a mondatom végére elég kétségbeesetten nézett Zack-re, aki egy biztató pillantást küldött felé...
Mind1, nem nagyon értettem a helyzetet.
Leültünk a szobába és váltottunk pár szót, majd Sophie felállt.
-Jujj, elfelejtettem, ma kell elmennem a hugomért az oviba. Ne haragudj Bryan, de indulnom kell.
-Én is megyek veled..elkisérlek-mondta Mike, majd kacsintott egyett felénk. Úgy kellett tennem mintha nem érteném miröl van szó,de pontosan tudtam, és Sophie is.
Miután leindultak a lépcsőn tovább beszélgettünk egy kicsit, majd Zack megszólalt.
-Nem megyünk Ali? Még gyakorolnunk is  kéne...
-De, mehetünk.
- Várjatok!-szólt Bryan. Nem gyakorolnátok itt? Akkor én is tanulhatnék pár lépést...
Én kérdőn Zack-re néztem, aki válaszképp csak megrántotta a vállát, íg maradtunk egy fél órát és gyakoroltunk. Bryan is felállt és próbált velünk lépkedni, de azért nem ugrált, meg nem csinált semmi megeröltetőt. Mind a kettejükkel külön is kellett gyakorolnom, mivel a bálon áltslában lassúzni szoktak. De Bryannel egész más volt táncolni. És kicsit hobban is ment neki, mint Zack-nek.
A gyakorlás után elfáradtunk, ugyhogy leültünk egy kicsit.
-Milyen nap van?Ha beteg vagyok, sose tudom..-mondta mosolyogva Bryan.
-Péntek-válaszoltuk egyszerre.
-Király! Anyu azt mondta, hogy ha már jól vagyok, kimehetek veletek a parkba. Úgysem árt egy kis friss levegő.